A magyar történelem egyik legfájdalmasabb fordulópontjára emlékeztünk június 4-én, amely nemcsak az ország határait változtatta meg, hanem az emberek millióinak életét is örökre megváltoztatta. Ez a történelmi esemény mély nyomot hagyott a magyar nemzet emlékezetében, családok, közösségek és egész nemzedékek életét formálta át. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy anyanyelvük, kultúrájuk és nemzeti identitásuk megőrzése mindennapi küzdelmet jelentett. Mégis hűek maradtak őseik örökségéhez és továbbadták gyermekeiknek azt, amit semmilyen határ nem vehet el: a nyelvet, a kultúrát és az összetartozás tudatát.
     A történelmi Magyarország területének több, mint kétharmada elveszett és magyarok milliói kerültek egyik napról a másikra az új államhatárokon kívülre, anélkül hogy elhagyták volna szülőföldjüket. Volt egyszer nekünk egy Erdély, Partium, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Őrvidék, Muravidék és Muraköz. Miénk volt Kolozsvár, Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Munkács és mégis megőrizték helyüket a magyar történelemben és kultúrában.
     A Nemzeti Összetartozás Napja arra emlékeztet bennünket, hogy a nemzet nem csupán országhatárokból áll. Összeköt minket a közös nyelvünk, történelmünk, kultúrák és hagyományaink. A múlt eseményeit nem tudjuk megváltoztatni, de tanulhatunk belőlük. A történelem arra tanít, hogy becsüljük meg a békét, a nemzetek közötti együttműködést és a kölcsönös tiszteletet. Őrizzük meg történelmünk emlékeit, becsüljük meg örökségünket és adjuk tovább a következő nemzedékeknek azt az üzenetet, hogy a nemzet ereje az összetartozásban, az egymás iránti felelősségben és a közös értékek tiszteletében rejlik. . -