|| Múlt és jelen | Címerünk | Díszpolgárunk | Térkép | Látnivalók | Iskolánk | Kisbíró | Rólunk írták |

Részletek iskolánk történetéről

Milyen település volt Tolmács? "Tolmács besenyő név. A Tolmács törzs tagjai a 995. évben jöttek be hazánkba. Taksony fejedelem ekkor alkalmazta határőr szolgálatra a segédnépeket." (Kovács Géza, 1993. 7.o.) A hely tehát igen gazdag múlttal rendelkező település a Börzsöny hegységben. A XIII. században a johannita lovagok rendházában már volt egyházi oktatás. (Sajnos erről közvetlen adat kevés van, mert a Nógrád Megyei Levéltár Füleken Thökölyék ostromában elpusztult.) 
     1746-ban Tolmácson már volt rendes iskola. Magyarul és szlovákul folyt a tanítás, Horniczky József volt a kántortanító. (Kovács, uo.) 
     1770-ben 20 tanuló, egy tanító volt Tolmácson. LA nógrádi falusi kisiskolák tanulóinak két fő tárgyuk, az olvasás és az alapfokú írás mellett a számtan elemeit is el kellett sajátítaniuk.¬  (Oborni, 1991. 12. o.)
Több iskolaépületről tudunk. Dr. Pacséri Károly 1900-ban megjelenő könyvében falvanként keresi és írja le az oktatás emlékeit. Az első iskola épületét a katolikus hívek támogatásával 1825-ben építették. Ebben a tágas iskolatermen kívül a kántortanító szobája is helyet kap. 1900-ban: "Az iskola felszerelése jó, tannyelve magyar, tanulóinak 10 évi átlagos száma 110 mindennapi és 30 ismétlő." (Pacséri, 1900. 251. o.)
     Ebből az időszakból való  elemi népiskolai értesítő könyvben megfigyelhetünk egy-két érdekességet. 
     Az 1929-ben keltezett könyvecske elején és végén életmódbeli tanácsok találhatók.  Ekkor az egyes volt a legjobb jegy, a jeles. Volt beszéd- és értelemgyakorlat, karácsonykor és húsvétkor is minősítették a tanulókat.
     Tolmácson harmincnégy évvel később már 1025 lakosból 190 mindennapi tanköteles és hetven ismétlő gyermekről számol be Flórián Márton. (1934) Az iskola ekkor három tantermes és három tanerős volt, a falu papja Rétságon lakott.
     1947-től negyedik tanítója is volt az iskolának ¦ a Szlovákiából menekült Kelemen Gyula.
     1948. június 18-án az iskola állami tulajdon lett. A tantermek száma 3, a tanulók száma 145 fő a tanerők száma 4 fő volt. Az iskola épületét később elbontották. Ekkor a felső tagozatot a tolmácsi kastélyban helyezték el. Képét a címlapon közöltük. (Leblancné Kelemen Mária, 1978.) 
     1973-ban megjelent az akkori szemléletnek megfelelő Nógrád Megye Története című, négy kötetes mű, melyben az alábbi sorok olvashatók 1948-ról: "Az iskolák átvétele rendzavarás nélkül történt. Csak elvétve fordult elő olyan eset, mint Tolmácson, ahol Drajkó Antal szatócs, vendéglős, bércséplő a nyilas érzelmű tanítóval az állami iskolát 'plébániának' alakította át." (uo. 100. o.)
1953-ban a tolmácsi általános iskola igazgatónője megtiltotta az egyházi énekek tanítását.
     1956 október 23-a visszaemlékezők emlékeiben mint érdekes, izgalmas időszak jelenik meg. Kiss László igazgató fáklyás felvonulást szervezett, melyen a gyerekek közül is sokan részt vettek. Az igazgatót - akinek rádió adóvevője is volt - később internáló táborba vitték, a tanév végi bizonyítványt már nem ő írta alá.
     1949-50-ben a tanulmányi értesítőket januárjában állították ki, mivel ekkor még az év végi bizonyítvány mellett a félévi értesítő is része volt ennek a dokumentumnak. Az iskolában összevont osztályok működtek, így elsősök a  másodikosokkal együtt tanultak. Öt tanterem, öt tanító, és 163 tanuló volt ekkor a tolmácsi iskolában. A tanítók neve az 1949-es évben: Kovásznay Gyula, Kelemen Gyula, Cserháti János, Rakop Gyuláné rendes tanítók, és Vásárhelyi Rezső helyettes tanító, valamint Bihari Sarolta, aki osztályfőnökeként aláírta értesítőket. A tolmácsi iskolában ebből az időszakból csak egy anyakönyvet találtunk. Ekkor az anyakönyvet nem osztályonként, hanem az egész iskolát összevonva vezették.
     1949-ben még mindenki úgy kezdte iskola éveit, hogy még a hetes volt a legjobb osztályzat.  '53-ban azonban már áttértek az ötfokú értékelésre. Hit és erkölcstan csak az első osztály első félévében volt, beszélgetés viszont végig az alsó tagozatban. Véleményünk szerint ez valódi komplex irodalmi nevelés volt, melyen a kommunikációs készség fejlesztésén kívül, memoriterek, és retorikai elemek segítségével valódi, használható mintát adtak. Az iskolában tanulópárok alakultak, tevékenységüket a pedagógusok és a szülők is támogatták.
     1957-ben az előző évi események következtében az orosz nyelvet már nem tanították.
A felső tagozaton zömében szakrendszerű oktatás folyt. Nem volt teljes körű, de az akkori átlagtól a tolmácsi iskola jobb feltételekkel rendelkezett. A tanárok, ha nem is voltak tökéletesen felkészültek szakmailag, igyekeztek az előírt tananyagot elsajátíttatni, eszközöket használtak, fizikai, kémiai kísérleteket végeztek. Gyakran a falu életét, a hétköznapokat is felhasználták az oktatási, nevelési célok elérése érdekében. Az eszközök jó részét a faluban működő falepárló üzemtől kapták. 
     Emlékezetesek az irodalmi előadások, melyeket az iskola, és felnőtt falubeli amatőrök is szerveztek a tanítók vezetésével. 
     A közös műsorok, programok megmozgatták az egész falut. Az énekkar Komor János tanító, falukutató, népdalgyűjtő vezetésével szintén igen komoly szerepet töltött be az iskola, de a falu életében is. Tornaszobával, megfelelő felszereléssel rendelkeztek - pl. svéd-szekrény -, így a kastélykertben megrendezett tornaünnepélyek, tornabemutatók szintén mély nyomot hagytak az akkori diákokban, hiszen a közös élményeken kívül bizonyára igen sok sikerélményt is biztosítottak a szereplések. A falu és az iskola szinte együtt lélegzett. Természetes volt, hogy a könyvtár, a kultúrszoba, és az iskola is folyamatos használatban az egész falué.
      Élénk úttörőélet folyt, de nemcsak az iskolában. Például az őrsök, rajok tartották tisztán és virágosan a központot. Ez jó versenylehetőség is volt. A tanulók számára az úttörőmozgalom is meghatározó volt. Tanórán kívüli tevékenységként kitöltötte a gyerekek idejét, hasznos, közösségi jellegű elfoglaltságot jelentett. Ez ott, akkor, teljes mértékben összeegyeztethető volt az egyházzal, hiszen ők is jártak hitoktatásra.
     Nyáron sátortáborokat, balatoni nyaralásokat szerveztek a pedagógusok. Ezekben az években a politikai, oktatáspolitikai döntések ellenére is, különösen vidéken még érződött a háború utáni felszabadultabb tenni akarás, összefogás.
Ballér Endre ezzel az időszakkal kapcsolatban teszi föl a kérdést:  "...ezt a korszakot a folyamatosság teljes megszakadásaként és lényegében neveléstudományunk legsötétebb periódusaként minősítsük?". (Ballér, 1992, 113.o.) Majd egyféle választ is megfogalmaz ezzel kapcsolatban. Valóban törésvonalat jelent ez az időszak, de a neveléstudomány hagyományai, a pedagógusok jó részének elhivatottsága, mégis megőrizte azokat az eredményeket, amelyek búvó  patakként  biztosíthatták a folyamatosságot is, és a szakma átpolitizálása ellenére, sok területen komoly fejlődésről is beszélhetünk.
     1962-ben öt tantermes iskola épült - a falubeliek munkájával -, szertárral, irodával. Ekkor 180 tanulója volt a településnek. A felső tagozatosok 1974-től Rétságra járnak iskolába. 

Sztravlov Lazóné visszaemlékezését Horváthné Moldvay Ilona írásának felhasználásával adtuk közre.
Tolmács Községi Önkormányzat honlapja       E-mail: info@tolmacs.hu      Webmester  Copyright