Díszpolgárunk

Tolmács község első, és eddig egyedüli díszpolgára Kovács Géza plébános úr. Az elismerést 1995. március 15-i ünnepsége adta át a település önkormányzata és akkori polgármestere a köztiszteletben álló lelkésznek.

KOVÁCS  GÉZA
tiszteletbeni kanonok, címzetes esperes, tolmácsi lelkész, Tolmács díszpolgára

1915. október 14-én született Budapesten. A papszentelés kegyelmében 1938-ban részesült Vácott. Közel 60 éves papi szolgálata alatt sokfelé működött az egyházmegyében. Újmisésként 1938-ban Újpest-Szent József plébánián kezdte küldetését, majd Taksonyban hitoktató 1941-ig. 1941-től 1945-ig hitoktató Kiskunhalason, ezt követően Tápén lelkipásztorkodik néhány hónapot. Még szintén 1945-ben Kecskemét-Főplébánián káplán, majd 1946 őszéig Hódmezővásárhely-Főplébánián káplán. A következő néhány év is hitoktatói, illetve kápláni kinevezéseket hozott számára; 1954-ig Sashalmon, Rákosszentmihály-Szent Imre plébánián, Cibakházán, illetve Csongrád-Szent József plébánián tevékenykedik. 1954-ben kapja első önálló lelkipásztori megbízatását: Homokra kerül adminisztrátorként. Ezt egy rövid ideig tartó csécsei tartózkodás követi, majd 1963-tól egészen haláláig a tolmácsi hívek lelkipásztora.
Személye hallatlan erkölcsi erővel bírt az emberek között, még a nemhívők is tisztelettel voltak iránta. 1995. tavaszán díszpolgári címmel tüntették ki Tolmács községben. Különösen szívügye volt a hitoktatás, példamutató buzgósággal, fáradhatatlan tenniakarással készítette elő a szíveket az Isteni Mester előtt. További érdeme a tolmácsi templom külső- és belső renoválása. Sokat tett Tolmács község kultúrájáért is; nevéhez fűződik a helyi johannita lovagvár feltárása, illetve a „Tolmács története” című könyv megírása is.
     Életének 80., papságának 58. évében, 1995. július 15-én Budapesten hunyt el. Örök nyugalomra 1995. július 25-én helyezték a tolmácsi temetőbe.