Múlt és jelen

Végh József:
Tolmács – A besenyő őseire büszke falu

     A mindent elpusztító öldöklést valószínűleg megszenvedték a johanniták tolmácsi rendházának lakói is. 1190-ben kapta meg a falut a Jeruzsálemi Szent János lovagrend, melynek a vármegye területén, még a tatárjárás előtt, három rendháza volt: Szirák, Szomolya és Tolmács. Mind Szomolyát, mind Tolmácsot, melyek a nógrádi várbirtokok közé tartoztak, alkalmasint III. Béla király, a rend nagy pártfogója, adományozta. A legjelentékenyebb volt közülük a sziráki rendház, a melynek fennállásáról már 1219-ből van adatunk. Ebben az évben ugyanis Arnold, a János lovagok sziráki procuratora, több zempléni várjobbágyot a lovagok luczi (ma Tiszalucz) birtokának elpusztítása miatt Váradra idézett, a hol a jobbágyok az okozott kárt pénzzel egyenlítették ki. A sziráki rendház a tatárjárás után is fennállott. 1274-ben Péter volt a rendház főnöke (praeceptor), a ki egyúttal a szomolyai és a tolmácsi rendház élén is állott. Péter praeceptor az esztergomi Szent Keresztről nevezett János lovagokkal együtt még 1274 előtt bérbe vette Máté esztergomi őrkanonoktól Berén nevű földbirtokát, három márkáért. Mivel azonban a bért pontosan nem fizette, az őrkanonok 1274-ben visszavette tőle a bérletet. 1275-ben Umbertus Péter volt a sziráki házfőnök, a ki talán egy személy volt az előbbivel s a ki részt vett a rend ez évi, Csurgón tartott értekezletén. A XIV. században a rendház önállósága megszűnvén, a lovagok itteni birtokait az esztergomi ház javadalmaihoz csatoltatták. Maga a helység 1439-ben már a bujáki vár tartozékai között szerepel. 1453-ban Szent-Györgyi Tamás vránai perjel, a lovagrend magyarországi tartományi mestere.

     A lovagok tolmácsi birtokára vonatkozólag érdekes adatokat szolgáltat a budai káptalan 1299. évi iktatólevele, mely a váczi püspök részére átadott nógrádi részbirtok határait a következőképen sorolja elő: »Az első határdomb találtatik egy almafa töve mellett, a nógrádi vár alatt s a dicsőséges szűz egyháza mellett, innen egyenesen haladva kelet felé fordul, hol két határdomb van. És innen egyenesen menve egy körtefához ér, mely alatt van a határdomb; innen lemegy a völgybe, mely patkánytavának neveztetik, innen egyenesen halad és Tolmács földhöz ér és itt ezen Tolmácsföld kezdetén emeltetett a királyi biztos a káptalani kiküldött jelenlétében, új határdombot; innen lefelé menve, két fához ér, melyek alatt két régi és egy új határdomb létezik; innen lefelé haladva, egy fa alatt négy határ szögellik össze, melyek közül az első elválasztja a tolmácsi keresztesek (János lovagok) földjét, a második a váczi püspökét Szántó nevűt, a harmadik Apáti nevű földet, a negyedik a kérdéses nógrádi birtokrészt.«

     Zsigmond király második felesége, Cillei Borbála királyné jelentős politikai hatalmat tartott a kezében. Udvartartásának ellátása érdekében a Felvidék királyi várainak egy részét felügyelte. Így fordulhatott elő, hogy 1437-ben zálogba adta a tolmácsi vámot Aranyi István nógrádi várispánnak, ki ötven tiszta aranyforintot fizetett ennek fejében. A bonyolult vámrendszer megnehezítette a kereskedelmet és a faluk közötti kapcsolattartást, de mégis biztos jövedelemforrás lévén, vetélkedtek érte a földesurak. A vámfizetés alól bonyolult kivételek voltak. Így például ha valaki Vadkertről Tolmácsra és Nógrádra ment, és e két helyen már fizetett vámot, ha Jenőn is átment, ott már nem kellett fizetnie.

     A tolmácsi johanniták emlékét még évszázadokig őrizte a Kálvária-dombon felállított templomuk Egy 1989-ben lezajlott feltárás során arra is fény derült, hogy a templom erődített volta miatt védelemül is szolgált a nehéz időkben itt élő népességnek. Valószínűleg egy korábban meglévő kis földvárra építkeztek a johanniták. 1800-ban még említik a roskadozó templomot, s annak két harangos haranglábát. Az épület 1845-ben aztán végképp megadta magát a sorsnak, s összeomlott. Kövei tovább élnek a mai templomban. A kálváriai templom alapfalainak nyomvonalát egy fagyalsövénnyel jelezve ma is láthatjuk. Az ásatás során több sír került napvilágra. A templom fennállása korában szokásos volt a templom közvetlen környékén, az úgynevezett cinteremben való temetkezés. A Kálvária-domb azonban meglehetősen kevés helyet biztosított a síroknak. Mikor a temető betelt, az elődök maradványait egy közös sírba, úgynevezett osszáriumba helyezték. A későbbiek során mégis kénytelenek voltak új temetőt keresni. Hihetőleg ez a régi iskola helyén volt, hisz annak alapozásakor megtalálták a temetőkápolna nyomait és néhány szerzetes sírját is.

     A hódoltság időszakában a katolikus plébániák sokat szenvedtek. Több település áttért a reformáció idején az új vallásra. A törökkel is szövetkező Bocskai és Bethlen hadjáratai is erősítették ezt, mikor a protestáns vallás védelme érdekében elfoglalták a császáriaktól Nógrád várát. A váci egyházmegyéhez tartozó plébánosok nagy része elpusztult. Helyüket több településen a török által „félpapok”-nak nevezett licenciátusok igyekeztek pótolni. Jó szónoki tehetséggel bíró, fel nem szentelt hívők – többnyire tanítók – voltak, kik elvégezhették a legtöbb egyházi szertartást. Tolmácson Jászberényi Mihály licenciátus igyekezett a hívek segítségére sietni.

     A régi templom oly romossá vált, hogy életveszélyes volta miatt Szerdahelyi Gáspár váci segédpüspök 1788-ban bezáratta. A tolmácsi hívek ezután csak apró Szent József kápolnában tarthatták istentiszteleteiket. Ezért született meg ekkor az elhatározás, hogy új templomot építenek. Ennek érdekében a község megvásárolta Szentiványi Anzelmtől a még a Pyber család által épített kastélyát. Ezt alakították át az ősi templom köveit felhasználva. Az új templomot 1854. szeptember 24-én Fogolykiáltó Boldogasszony ünnepén szentelte fel Rozgoványi Ágoston váci püspök.

     Ősrégi család, mely a Hunt-Pázmán nemből származtatja magát. Történeti oklevelekkel kimutatható őse a családnak Ivanch ispán, aki 1200 táján élt. Forgách Antal kancellár, a magyar királyi udvari kancelláriánál 1838-ban tiszteletbeli fogalmazósággal kezdette közpályáját. 1842. a fiumei kormányszék elnökévé s váltó- és kereskedelmi főtörvényszéki előadóvá nevezték ki. 1846-ban a pesti váltó-törvényszékhez tették át. 1848-ban a főrendiház jegyzője volt. A szabadságharc alatt szomorú emlékű szerepet játszott az ellenséghez csatlakozván. Windischgrätz herceg Heves vármegye királyi biztosává, tábori biztossá, majd az északi vármegyék főbiztosává nevezte ki. Ezek miatt nyerte a muszkavezető gúnynevet testvérével, Sándorral, aki az orosz sereg mellett császári biztos volt. Az elnyomatás korszakában egy ideig a kassai kerületnek volt főispánja, azután a csehországi helytartóság elnöke volt. 1859-ben a császári és királyi belügyminisztériumnál osztályvezető, 1860. augusztusában Morva-, novemberében Csehország helytartója lett. 1861-től gróf Vay Miklós lemondása után a provizórium idején Magyarország kancellárja volt 1864 áprilisig. 1867 óta több országgyűlésnek volt tagja, előbb Deák-párti, a fúzió óta mint szabadelvű képviselő. Birtokai voltak Tolmácson kívül Gácson, Kékkőben és Kelecsényben.

     A Borlik név valószínű elírás, s Botlik a helyes. A tizenhat összeírtnak a fele nem tolmácsi származású. Ezek vagy beházasodtak a faluba, vagy pedig valaki pénzért állíttatta maga helyett. Öten is inkább vállalták a bujdosást, mintsem a császári seregben való további hosszú katonáskodást. Négyen újra besoroztattak.

     Herzfeld Frigyes az ország egyik legnagyobb gabonakereskedője volt. 1858-ban született Baján. A bajai középiskola után a kereskedelmi akadémiát Bécsben végezve Hamburgban, Győrben és Budapesten szerzett gyakorlatot. 1893-ban vásárolta meg a 1600 holdas birtokot. A Szentiványi kastély alapjait felhasználva újat építtetett magának. 1918-ban építette meg azt a szeszgyárat, melyet később vejével Martos Frigyes gépgyárossal üzemeltetett. A ma is működő Erdőkémia üzem elődjét.
     Az Edvi Illés egy régi család, minden valószínűség szerint az Illés-nemzetségből. Neve sokféle változatban fordul elő: Ellyes, Ellies, Elyes, Elés, Ellés, majd Illyes. Illies, Ilies, Ilés vagy Illés, sőt még Helie néven is találkozunk vele a legrégebbi okmányokban. A legrégebbi oklevél egyike, melyben a sok változaton átment Illés név előfordul, 1440. jan. 12. kelt s ebben Zala megye jelentést tesz arról, hogy özvegy Káli nemes Elés Péterné és fia György elcsalták Zegfalvi Jánosnak és fiainak béresét s őt jobbágyként maguknál tartják. Ettől kezdve mind sűrűbben találkozunk a zalavári és kapornaki convent okleveleiben a családdal. De a dicalis összeírások is megemlékeznek róla: 1513. Illés Péter Zalapathakán, György Hegyfaluban, Mihály Felsőkerecsenyben, 1544. Bálint ugyanott fizetnek adót. A család a XVI. században már igen nagy lehetett s megtelepedett volt a szomszédos megyékben is. Így az e század végén Vasmegye három helységében találunk Illéseket; ugyanezen időtájt Veszprém megyében Takácsiban is élnek a család egyes tagjai, elszármazván már ekkor a család Sopron megyébe is, stb. A régi oklevelekből tehát megállapítható, hogy a család a XVI. században már igen elszaporodott és számos férfitagot számlált. Valószínű, hogy a török háborúk igen megtizedelték az ? soraikat is: a régi vasmegyei Illések utódai közül csak azt az ágat ismerjük, mely a XVI. század végén Sopron megyében tűnik fel s jórészt Edvi Illés néven szerepelnek. A családi fészke a Sopron megyei Edve község.

     Edvi Illés Ádám, a pesti ügyvéd 1860-ban egy úrilakot építtetett a tolmácsi birtokán, melyet később fia, Ödön vett át. Unokája, kit szintén az Ödön névre kereszteltek, meteorológus és festőművész lett.
     Az idősebb Edvi Illés Ödön birtokáról pontos leírásunk van. Az összterülete 612 katasztrális hold, melyből kert és beltelek 8.5, szántó 391, kaszáló 19, legelő 30, erdő 154, szőlő 2.5, adó alá nem eső terület 7 k. hold volt. Gazdasági és üzemrendszer 6-os vetőforgóban működött. Tengerit 40, vörösherét 30, lucernát 20, bükkönyt 20, burgundi répát 15 és mákot 10 holdon termeltek. Lóállománya 11 jószágból állt; ebből igás 7, urasági 4, mind állami ménektől származó és a gazdaságban jól használható. Szarvasmarha állománya 68 darab; ebből jármosökör 28 gömöri; tehén 18, tinó 12, üsző 8 és 2 tenyészbika, mind simmenthali és berni keresztezés. Juhállománya 700ra tehető, hazai fésűsgyapjas, 20 tenyészkossal. Sertésállománya 48 kisjenői szőke göndör mangalicából áll, közötte 10 anyakoca és 2 kan. Napi tejtermelés 120–150 liter, melyet lefölöznek s vaj készül belőle, a mit nyáron helyben, télen Budapesten értékesítenek. Baromfitenyésztésében vegyesfajta tyúkokat, ludakat és pekingi kacsákat nevel, leginkább házi szükségletre. Van méhészete, 10 törzs, országos méhészeti egyesületi kaptárokban. Erdészetében uralkodó fanem az akác, melyet 20 éves fordában kezelnek. A szállítási utak jók. A termék szőlőkaró, gazdasági szerszámfa, lőcs és tűzifa. Borászatában a fő borszőlőfaj ezerjó, mézesfehér, rizling, kadarka és amerikai alanyra oltott riparia portalis; a fő csemegefaj a piros és fehér chasselas. Gyümölcsösében kb. 300 különféle fajú fa van, a fölösleget Budapesten értékesítik. Van Herzfeld Frigyessel közösen egy kétkerekű patakmalma, több vető, két fűkaszáló és egy arató (marokrakó) gépe. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámár férfiaknál 120–240, nőknél 80–120 fillér. Az átlagos földhaszonbér e vidéken kicsiben 30, nagyban 16–20 K.
     A krónikák feljegyezték, hogy 1885. júniusában csaknem az egész község leégett. A nagy szárazság, s a hirtelen feltámadt szélvihar ellenállhatatlanul terjesztette az ősi veszélyt. Több mint száz ház vált áldozatává. Porig égett az iskola is.
     Nehéz idők vártak akkoriban a falu népére. A század vége felé az addig szép hozamú szőlőkultúra a filoxéra áldozata lett. Tolmácson ezidőtájt 170 gazdának volt szőlőbirtoka, amely összesen 227 katasztrális holdat tett ki. Híres volt a tolmácsi bor és csemegeszőlő. El is kelt mind a pesti és a bécsi piacokon. Az amerikai gyökértetű véglegesen elpusztította a jól fizető kultúrát, melynek nyomát máig őrzik a falu határában sorakozó pinceházak.
     Az oktatás történetének csak néhány jelentősebb epizódját villanthatjuk fel e helyütt. Az első ismert tanító Babindali György volt, ki 1762-ben érkezett Tolmácsra. Azt megelőzően Veresegyházán tanított. Tanulóinak száma 1770-ben húsz, 1772-ben már csak hét volt. A növendékeket az olvasás és az írás tudományára tanította. 1772-ben a tanító jövedelme az alábbi tételekből állott: seminaturaként 4 pm (pozsonyi mérő) őszi, 4 pm tavaszi, 1,5 szekér széna, a községtől 6 pm búza és 3 media vaj.

     Egy 1900-ban kelt forrásban az alábbiakat olvashatjuk: „A község lakóinak száma 795; ezek kevés izraelita kivételé­vel római katolikus vallásúak és magyarok. A tankötelesek szá­ma 135; ezek közül mindennapi tanköteles 93, ismétlő 42. Vallás­ra nézve 131 róm. kath., 4 izr. ,kik valamennyien iskolába is járnak. A községben van elemi népiskola két tanítóval és két tan­teremmel. A róm. kath. elemi népiskola a Johanniták idejében már léte­zett. A jelenlegi iskolát a kath. közönség Szentiványi Márk tá­mogatása mellett l825-ben építette, melyet az l885-iki tűzvész után az iskola 800 koronás régi alapítványa kamataiból és a Szentiványi családtól kapott földek összegyűjtött jövedelméből építettek újra. 1895-ben egy másik tanterem is állíttatott fel s ugyanekkor épült a másodtanítói lakás is az iskola vagyonából. Az iskola jelenlegi tanítói Klesicz Mátyás és Flórián Márton, mindkettő okleveles, az országos tanító nyugdíjintézet tagja. Az iskolát államsegéllyel a római katolikus hitközség tartja fenn. Az iskola felszerelése jó, tannyelve magyar, tanulóinak 10 évi átlagos száma 110 mindennapi és 30 ismétlő."
     A tolmácsi iskola történetének meghatározó személyiségei voltak a Flórián csa­lád tagjai. Nógrád-Honti Kultúra 1924. szeptember számában az alábbiakat olvashatjuk a Példaképek című írásból:
     "Id. Flórián Márton róm. kath. igazgatóta­nító született: Váczon 1857. máj. 24-én. Tanítói oklevelét 1878-ban a budapesti kir. kath. tanító­képzőben szerezte. Tanítói pályáját a versegi állami iskolánál kezdte. Működött: Duna-Adonyban, Borsosberényben és 1897-től a mai napig Tolmácson hol gazdakört, hitel és fogyasztási szövetkezetet alapított s vezet. Tizenhét évig a nógrád-romhányi kath. tanítói egyesület jegyzője."
     Ifj. Flórián Márton követte atyja nyomdokait. Halála után így méltatta munkásságát a megyei sajtó: "Csaknem egy évvel ezelőtt: 1942. okt. 9­-én örök álomra hunyta szemét a vármegye tanítói gárdájának egyik legmunkásabb, legderekabb tagja: Flórián Márton tolmácsi rk. igazgató-kántorta­nító, a Nógrádvármegyei Általános Tanítóegyesü­let alelnöke. A szerkesztőség csak a közelmúltban értesült elhunytáról, ezért elkésve róhatjuk le a kegyelet adóját; halálának évfordulójára gyújt­juk meg az emlékezés tüzét, hogy annak fényénél nemes tanítói egyénisége példaképen előttünk le­begjen.
     Flórián Márton igazgató-kántortanító 1882. nov. 22-én Borsosberényben született, ahol atyja kántortanító volt. Középiskoláit Vácott, a taní­tóképzőt Esztergomban végezte. Itt nyert okleve­let is 1908-ban. Tolmácson 1908. óta működött, mint kiváló tanító, bírva a tanítványok és felnőttek osztat­lan szeretetét. Az első világháborúban részt vett. Egyszer megsebesült, majd az orosz fronton 6 évig tartó fogságba esett. Innen szerencsésen vissza­kerülve folytatta Tolmácson áldásos népnevelői tevékenységet, míg a halál el nem ragadta őt. So­kat dolgozott az iskolán kívül is: A Hangyának elnöke, a Hitelszövetkezetnek ügyvezetője, a Le­vente Egyesületnek elnöke volt. Tűzoltóparancsnok, járási tűzrendészeti felügyelő, a MÉP vá­lasztókerületi titkára is volt egy személyben. Hosszú ideig a Nógrádvármegyei Általános Tanító­egyesület Nógrádi Körének elnöki tisztét ő töl­tötte be. Tanítóegyesületünk választmányában is közhasznú tevékenységet fejtett ki. Tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának és kis­gyűlésének.
     Aki ily sokoldalú munkával szolgálta nem­zete jobb jövőjét, az valóban megérdemli, hogy emléke kitörülhetetlenül ott éljen kartársaink és községe népének lelkében. Nyugodjék békében!"  A család legmagasabb ívű pályát befutott tagja Flórián Endre fizikus volt.
     1922. április közepén jeles vendég érkezett a faluba. A magyar zenei élet kimagasló egyénisége, Kodály Zoltán járt Tolmácson, hogy felgyűjtse azokat a szép dalokat, amelyeket az itt élők még szüleiktől tanultak. A világszerte ismert zeneszerző nem csalatkozott: huszonegy népdallal gazdagodott a gyűjteménye, s ezzel együtt a magyar népzene immár örök életre megőrzött dallamtára.
-
Látnivalók

A római katolikus templom

     A mai templom helyén 1720 körül kastélyt építettek, ez a XIX. században Szentiványi Anzelm birtokában volt. Az egyház 1827-ben kérte, hogy a kastély ebédlőjét kápolnává alakítsák át, időközben azonban az épület romossá vált, s a templomépítés 1851-ben a megvásárolt kastély falmaradványain indult meg. A mai templomot 1854. szeptember 24-én szentelték fel, s az 1885-ös tűzvész nem érintette. Az épület egyhajós, keletelt, barokk sisakos homlokzati toronnyal. Falait lizénák tagolják. A szentély egyenes záródású, déli oldalához sekrestye kapcsolódik, mely íves, megtört vonalú oromzattal épült. Az ablakok szegmentívesek, záróköves keret hangsúlyozza őket. Belső tere három szakaszos, a kupolaboltozatot pilléreken nyugvó hevederek tartják. Nyugati oldalán karzat helyezkedik el.