Látnivalók

A római katolikus templom
     A mai templom helyén 1720 körül kastélyt építettek, ez a XIX. században Szentiványi Anzelm birtokában volt. Az egyház 1827-ben kérte, hogy a kastély ebédlőjét kápolnává alakítsák át, időközben azonban az épület romossá vált, s a templomépítés 1851-ben a megvásárolt kastély falmaradványain indult meg. A mai templomot 1854. szeptember 24-én szentelték fel, s az 1885-ös tűzvész nem érintette. Az épület egyhajós, keletelt, barokk sisakos homlokzati toronnyal. Falait lizénák tagolják. A szentély egyenes záródású, déli oldalához sekrestye kapcsolódik, mely íves, megtört vonalú oromzattal épült. Az ablakok szegmentívesek, záróköves keret hangsúlyozza őket. Belső tere három szakaszos, a kupolaboltozatot pilléreken nyugvó hevederek tartják. Nyugati oldalán karzat helyezkedik el.

     A templom védőszentje, Szent Lőrinc, Valeriánus császár keresztényüldözése idején, II. Sixtus pápa tanítványa és kiváló tulajdonságai miatt, fiatal kora ellenére fődiakónus volt. Mint ilyen a pápa oldalán segédkezett a szent áldozat bemutatásánál, az egyházi javakat őrizte, és a szegényeket gondozta.
     A templom - Szent Lőrincet ábrázoló - főoltárképét Warschagh Jakab festette, ki a XIX. század 30-as, 40-es éveiben nagy mennyiségben festett boltcégéreivel tűnt fel Pesten, s emellett arcképeket is festett. Fennmaradt a régi Tabánról festett képe, s néhány alkotása, melyet a budapesti Rókus kápolna számára készített. Néhány pest-budai tájképet ábrázoló üvegpohár képét is neki tulajdonítják.
     Templomkertben három emlékművet is találunk. A szép Szentháromságszobrot 1906-ban állíttatta özvegy Varga Józsefné és fia. Egy emlékgúla Szentiványi Anselm, Tolmács egykori fölbirtokosa emlékét őrzi. A parkban látható feszületet a Rosenbach család állíttatta 1874-ben.A templom falán az egyik az átépítés dátumát jelzi, míg a másik a második világháború tolmácsi áldozatainak névsorát tartalmazza.
-
A volt Szentiványi kastély

Földvár és Kálváriadomb
A tolmácsi várat az irodalom nem említi. 1989-ben Bodnár Katalin végzett itt ásatást, a johanniták egykori templomának alapjait tárta fel. Ekkor derült ki, hogy a domb erődített volt. A johanniták tolmácsi birtokára a rendházakra 1274-ből ismerünk adatokat, de Belitzky János valószínűnek tartja, hogy már III. Béla adományozta nekik ezt a területet. További adatokat az ásatás feldolgozásától várunk.
     Tolmács község déli szélén a temető mellett emelkedik az önállóan kiugró kis Kálváriadomb. Szabálytalan, nagyjából ovlis platója enyhén domború, pereme jól követhető. Középen a kálvária három szobra áll. A plató átmérője 47, illetve 30 méter. Az egykori erődítés egyetlen, a felszínen ma is látható nyomát a domb északnyugati aljában, 2,5 méterrel alacsonyabb szinten, kb 17 méter husszú árok jelenti, amely északnyugat felőli lankás gerinctől választotta el a dombot. További árokrészeket nem látni a domb aljában. Feltételezzük, hogy a délnyugati oldal alatt is volt árok, mert erről az oldalról lankás domboldal ereszkedik a Kárváriadomb aljához, de ez  ma a temető területe. így valószínű, hogy azt betemették. Úgy tűnik, a domb délnyugati oldalát egyúttal meredekre faragták. Az északkeleti és keleti oldal igen meredek, itt valószínűleg eredetileg sem volt szükség árokra.

Pincesorok

Tolmácson az egykor virágzó szőlőkultúra emlékét több pincesor is őrzi. Ezek ma is használatosak, és megtalálhatók a sportpálya szomszédságában éppúgy, mint a Tolmácsra bevezetű út jobb oldalán a falu elején.